A kandallót azért szeretjük annyira, mert otthonossá teszi a lakásunkat. Az ember mindig természeti lény volt és az is lesz, még az ultra modern korban is, így semmi sem nyugtatja meg és nyűgözi le annyira, mint a természetes fények, színek, illatok és hangok. A kandallóban ropogó tűz látványába mélyedve megnyugszunk, ahogyan a késő őszi, téli hidegben sincs kellemesebb annál, mint a lobogó tűz mellett olvasni vagy zenét hallgatni.
A kandallóval való tüzelés ma egyértelműen fás tüzelést jelent. A fát kapcsoljuk össze azzal a képzettel, hogy ez az igazán kandallóba való tüzelő. Régen ez így is volt és nem nagyon volt más alternatíva. Fával való tüzelés esetén széleskörű választék áll rendelkezésünkre a beszerzésekor ám ma már módunkban áll az erdőket kímélve, alternatív kandallóba való tüzelőket is beszerezni.
A mai, kandallóba való tüzelőnek egészen más a funkciója
Az eredeti kandallók nyitott terűek voltak, hogy a lobogó, pattogó tűz illata és melege minél jobban betöltse a nagyobb teret. Kisebb lakóhelyiségekben mindenütt cserépkályhát használtak. A kandallókhoz ugyanis, hogy a füst ne a lakótérbe kerüljön, óriási kürtőkre volt szükség. Napjaink kandallói, mivel meghittebb otthonokba kerülnek, kombinálják a két technológiát és a tűzteret általában átlátszó ajtókkal látják el, hogy a látvány megmaradjon, ám bizonyos mértékű füst így is kerül a lakótérbe.
A fával való tüzelésnek a füst mellett a korom is velejárója, ami szerencsésebb esetben csupán a kandalló ajtaját szennyezi be. A fűtés végtermékeként keletkező fahamut szintén szükséges kezelni, hiszen sajnos nem hasznosítható bár korábban jégre szórva csúszásmentesítőként használták. Összességében a keletkező füst, korom és hamu arra sarkallhat bennünket, hogy más fűtési alternatíva után nézzünk.
